Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sztár hirek

2008.05.04

Brad és Angelina új álomotthona

ZÜRICH – Aranypart. A svájciak ígyhívják a Zürichi-tó északkeleti részét, ahonnan az Alpokat tükrözi a víz, és a hegycsúcsok között megy le a nap. Itt laknak a leggazdagabbak, és ide álmodott ikerluxusvillát Zaha Hadid (57) asszony, a világ talán leghíresebb építésze.Nemrég mutatták be a modellt St. Moritzban, és a komoly érdeklődők között Brad Pitt (44) neve is szerepel.

„Személyesen hívott fel, és már postáztam neki a prezentáció anyagát” – nyilatkozta a svájci Blicknek Adrian Bratschi, az ingatlant forgalmazó cég vezetője.

Tény, hogy a hollywoodi sztár rajong a modern építészetért. Kislánya, Shiloh Nouvel (2) második keresztneve tisztelgés a legendás francia építész, Jean Nouvel (62) előtt, arról nem is beszélve, hogy Pitt maga is tervezett házakat a család választott otthonában, New Orleansban.

A hollywoodi sztár, és szintén színész felesége, Angelina Jolie (32) könnyedén ki tudná fizetni a Marmorena és Montanara fantázianévre keresztelt zürichi ikerluxusvillák bármelyikét, bár valóban borsos a 4 milliárd forint körüli ár. Júniusig eldől, ki lehet az első vevő, de Brad Pitt esélyeit növelheti, hogy baráti viszonyban van az építésznővel, Zaha Hadiddal, az áttetsző terek, egybefolyó formák mesterével.

 

"Kényszerűségből lettem szinész"

BUDAPEST – Kicsit elszundított, alig hallotta meg a csengőt. Nagyon szégyellte magát, csak a kedvenc sütijével, a flódnival tudtuk megvigasztalni. Fürgén jött-ment az elegáns belvárosi lakásban, igaz, bottal. És mesélt, csak mesélt órákon keresztül izgalmas, vicces történeteket. Schubert Éva (77) igazi polihisztor, és ma is gyönyörű

Schubert Éva: Kicsit nehezemre esik a járás, de hosszas betegség után most jól érzem magam. Sok vendégem volt délelőtt, elfáradtam, és úgy elaludtam, mint a bunda. Velem ilyen még nem fordult elő, anynyira bánt!

Semmi baj, legalább vettünk flódnit a cukrászdában.


Éva: Imádom! Ebben minden finomság benne van. Dió, mák, alma és süti!


Nehéz elhinni, hogy nem akart színész lenni.


Éva: Tényleg nem akartam! Kényszerűségből lettem színész, nem vettek fel az egyetemre, mert az apácákhoz jártam. Tudós akartam lenni, pedagógus, tanítani, gyerekekkel foglalkozni.


Maga is gyermek volt még akkor.


Éva: A pincében lettem 14 éves. A háború végén, első nap elmentünk az iskolába a Bartók Béla úton, a Vérmezőn át. Halottak hevertek mindenfelé. Sose felejtem el, egy barna harisnyás nőt temettek. Kiértünk Pasarétre, ott virágoztak a fák, Zugliget gyönyörű volt. Kérdeztem, mit kell megtanulni holnapra? Dóra néni mondta, Toldy előhang és első ének. Megtanultam. Egy világháború nem lehet elég ok arra, hogy ne tudjam a leckét.


Hihetetlen a memóriája, mi a titka?


Éva: Ma nagyon hiányoznak a memoriterek az embereknek, azért felejtenek el mindent. Évekkel ezelőtt egy baráti házaspárral jártam Krétán. Az idegenvezető mesélte, itt volt Várady Hédi, és elmondta a Daidaloszt és Ikaroszt, milyen megható volt. Kérdeztem tőle, magyarul mondta? Igen. Akkor én elmondom görögül. (És elmondja. Gondolkodás nélkül, egy szuszra, görögül! Versekről, költőkről mesél, Petőfitől Adyig. Említi a Himnuszt, így szóba kerül, rokonságban áll Kölcsey Ferenccel.) Az ő erkölcsössége példaértékű. Kölcsey magyarsága egész életemben izgatott, igazgatott, hogy az ő elvei szerint éljek. Wesselényi Miklós azt mondta, amikor meghalt, angyal ment el közülünk. (Könnyes lesz a szeme.) Nagyon szeretem Magyarországot, büszke magyar vagyok. Amikor hazahozták a koronát, a jogart és a palástot, elsírtam magam.


Mióta gyötri a betegség?


Éva: Hetvenéves koromig semmi bajom sem volt, azóta üldöz a sors. Luxemburg városban próbáltuk az Ibrahim szultánt. Az egész város akkora, mint egy speiz. A lányom kiment a lakhelyünk melletti erdőbe sétálni, pár perc múlva felhívott és azt kérdezte, tudod, hol vagyok? Franciaországban! Nagyon tetszett a darab, de a próbák alatt kétszer elestem, nem bírtam, a lányom hazahozott. Csípőműtétem volt, az borzasztó fájdalom.


Mesélne még az angolkisasszonyokról? Bent lakott a zárdában? Olyan volt, mint az Abigél?


Éva: Még olyanabb! Csak másodiktól, három évig laktam bent. Az első negyedévben minden éjjel sírtam anyukám után. Ő szombaton jött látogatni, nagyon vártam, apukám vasárnap. Őt kevésbé. Korán reggel ébresztett a soros nővér, mosakodtunk, felállítottuk a matracot szellőzni, és közben énekeltünk. Azután reggeliztünk, majd bementünk az iskolába, és a 9 órás szünetben visszaszaladtunk beágyazni. Ebéd után sétáltunk, például az Ördögoromnál. Négytől különórákra lehetett menni, héttől vacsoráztunk, aztán szabadidő. Lecsúsztunk a lépcsőn, szvetterből labdát készítettünk, és kidobósoztunk. Fiúk nem voltak, a tánciskolában egymással táncoltunk. Ha becsempésztek egy-egy levelet, azt elkapták, és megszidtak érte.


Hogyan ismerkedett meg az első férjével?



Éva: A főiskolán találkoztunk. Egyszer mentem az Odry terembe marxistaórára. Azt mondja a Zolnay Pali, ne menj be, mert be vagyunk írva az Engels téren a házasságkötő terembe. Hozzámentem. Este összetoltuk a díványt, párizsit ettünk. Nagyon szerettem.


A második férjével is vidám, rolmantikus volt az ismerkedés.


Éva: Együtt játszottunk a Sirályban. Ő, Verebes Károly volt Medvegyev, akihez hozzá kellett vágnom a szelencémet. Erre azt mondta: „Éva, úgy a szívemhez vágta, hogy magába szerettem!” Mindig megnevettetett a színpadon. A Lysistratet játszottuk, és éreztem, hogy valaki matat a bokámnál. Rohanok a színpadon, és hallom, valami csattog a lábamon. Egy ekkora Tibi csokit kötött a bokámra spárgával, és ráírta egy cédulára, hogy imádlak. A csokit azonnal megettem. Édesszájú vagyok, látjátok, a flódni is elfogyott.


A lányával, Dórával híresen jó a kapcsolatuk.


Éva: Amikor kitoltak a műtőből, ott zokogott az ágyamnál. Megkérdeztem tőle, te ennyire szeretsz? Édesanyám egy csoda volt. Mindig viccelt, bolondozott velem. Apám elhagyott minket, csak az ostrom alatt jött vissza, négy évig maradt, aztán elváltak. De olyan édesanyám volt, aki mindent pótolt. Mindig kérdezgettem, szeretsz, szeretsz, anyuka? Amikor meghalt, nem tudtam, kit fogok kérdezgetni, kinek a kezét fogom simogatni. Mintha leszólt volna a mennyből, hogy most te vagy az anya, neked kell szeretni.


A lánya különleges meglepetéssel készült a 75. születésnapjára.


Éva: Nem sejtettem semmit. Meghívást kaptam a Szépvölgyi úti plébániára Spatz Ajándoktól. Már akkor sejthettem volna, mert a spatz verebet jelent, az Ajándok pedig Dórát. Tehát Verebes Dóra, de nekem persze nem esett le. Jött értem egy limuzin, amit Ullmann Ottó vezetett, aztán beléptünk egy helyre, a Poco Locóba, ahol virágillat, gyertyafény fogadott. 75 barátom és növendékem köszöntött. Millió ajándékot kaptam, és mindenki adott műsort. Csodálatos születésnap volt. Az életemből nem sajnálok semmit. Jó, küzdelmes életem volt. Sebaj! Camus azt mondja, irigyelni kell Sziszifuszt, mert folyton küzd.


Fái Zsuzsa


Névjegy – Schubert Éva

Született: 1931. január 19., Budapest 1955-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát.

Játszott egyebek mellett a József Attila Színház, a Vidám Színpad, a Vígszínház, a Játékszín társulatában. 2004-től a soproni Petőfi Színházhoz szerződött. A Zeneművészeti Főiskola adjunktusa, Gór Nagy Mária színiiskolájának tanára.

Díjai: Érdemes művész – 1984, Prima Díj – 2007, Életműdíj (39. Magyar Filmszemle) – 2008

 

Csézy

Csézy
Csézyvel egy hatalmas akvárium előtt ülünk le beszélgetni. A színpompásan úszkáló aranyhalakról a mese jut eszembe, és a három teljesült kívánság: néhány hónapja kiadta első albumát, februárban megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivál hazai döntőjét, közben pedig megtette első lépéseit a nemzetközi karrier felé.

Azért nemcsak az aranyhalra vártál, egész korán megtetted az első lépéseket a karriered felé: zeneóvodában kezdted, és tavaly végeztél énekművészként a miskolci egyetemen. Annak idején magad döntöttél úgy, hogy a zenei pályán a helyed, vagy a szüleid terelgettek arrafelé?
Eleinte természetesen a szüleim. Anyukám ének- és zenetanár, hamar észrevette, hogy van tehetségem a dologhoz. A zeneovit még nyilvánvalóan ők akarták, de a zeneiskola és később a konzi már az én tudatos döntésem volt. Soha nem volt más tervem: nem álmodoztam arról, hogy mondjuk rendőr vagy esküvőszervező legyek. Mindig énekesnő akartam lenni. Kislányként a tükör előtt még dezodoros flakonba énekeltem, aztán később szerencsére már a színpadon is kipróbálhattam magam.

Ha már édesanyádat említetted: milyen a kapcsolatotok?
Nagyon jó. Naponta találkozunk, vagy legalább telefonon beszélünk egymással. De nemcsak hozzá, a nagymamámhoz is erősen kötődöm, sok szépet és jót tanultam tőle, és öröm, hogy most viszonozhatom is a gondoskodását, hiszen egy ideje már egy fedél alatt élünk.

A héten lesz május első vasárnapja, nálatok milyen ez az ünnep, az anyák napja?
Gyerekként a kisöcsémmel énekeltünk édesanyánknak és nagymamánknak. Ez szép emlék. A közös éneklés ma már néha elmarad, de most is fontos, hogy elsőként és virággal köszöntsem anyát és nagymamát. A másik nagymamánkat sem felejtem el: nagy virágcsokorral minden anyák napján kimegyek a sírjához.

Úgy tudom, szűkebb hazádban már az Eurovíziós Dalfesztivál előtt is népszerű voltál?
Tizennégy éve tanulok operaénekeseknél, sokfelé megfordultam itthon és külföldön, úgyhogy valóban jól ismertek már. De az országos népszerűséget az Eurovíziós Dalversenynek köszönhetem, igaz, akkor már néhány hónapja kapható volt a lemezem, és szerencsére első slágeremet is sokat játszották a rádiók.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.